[vc_row css=”.vc_custom_1526363271471{margin-left: 75px !important;}”][vc_column][vc_column_text]
Tónusozás, árnyékolás, satírozási, technikák.
A tónusozás avagy a figyelmed kifejeződése!
Egy nagyon széles témakörhöz érkeztünk a tónusozással kapcsolatban. Sok féle képen lehet csinálni ez már az elnevezésekben is megmutatkozik van aki tónusozásnak hívja van aki árnyékolásnak vagy satírozásnak. Olyanok is vannak akik ezek között különbséget tesznek és vannak akik nem. Ezért is próbáltam a főcímben minél többféle szót összeszedni a témával kapcsolatban. Ebben a témakörben megpróbálom egy kalap alá hozni ezeket a kifejezéseket és összefoglalni a lényeget amit én tudok a tónusozásról.
Ahogy az alcím mutatja első körben nem a technikai részével fogok foglalkozni és nem véletlenül. A különböző technikák megismerése és elsajátítása nem a legfontosabb dolog a tónusozásnál. A technikákkal különböző stílusokat tudunk kialakítani, különböző érdekes hatásokat tudunk létrehozni a papíron. Olyan ez mint aki nem tud autót vezetni annak teljesen mindegy, hogy egy Ferráriba ül be vagy egy Trabantba egyiket se fogja tudni kezelni.
Az igazán jó rajztechnika akkor tud megmutatkozni és a lehető legjobban működni a papíron ha már tudod és tapasztaltad is a gyakorlatban, hogy mire érdemes figyelned és hogyan tudod és hogyan lehet/lehetne még használni a figyelmed.
Tehát ha már van tapasztalatod az autóvezetésben akkor Trabantot is tudsz vezetni és Ferrárit is, lehet, hogy picit meg kell szokni egyik után a másikat de kis gyakorlással képes vagy rá…
Szóval ha a tónusozásnak tudod a lényegét akkor bármilyen technikát gyakorlással képes vagy elsajátítani és az, hogy a technikát milyen szinten fogod alkalmazni az attól függ milyen szinten használod a figyelmed.
Talán nem meglepő hogy itt is ahogy a forma megrajzolásánál a figyelmedhez kapcsolom a tónusozást. A legtöbben azt gondolják, hogy képesek megfigyelni a körülöttük lévő világot és való igaz valamilyen formában mindenki képes rá. Egy picit mindenki másképpen látja a külvilágot és sok hasonlóság is van amit hasonlónak érzékelünk.
Azt is tudjuk, hogy sok esetben nem akarunk észre venni meghallani valamit ami kívülről vagy belülről jön és lehet kerültél már olyan helyzetbe amikor be kellett látnod, hogy bizony rosszul mérted fel a képet ami előtted volt és erre csak utólag jöttél rá vagy világított rá valaki. Lehetsz olyan megfigyelő adott helyzetben amikor tisztán használod a figyelmed és ami a legáltalánosabb amikor az érzelmi és gondolati képeiden keresztül érzékeled a külvilágot.
Amikor torzítanak az elképzelések a minták a gondolatok és az érzések.
Ahhoz, hogy valamit nagyon realisztikusan kitónusozz nagyon meg kell tudnod figyelned az előtted lévő formát a tónusai, árnyalatai szempontjából. Ezt nem lehet tanulni a figyelmed eleve képes arra, hogy nagyon apró részleteket különbségeket vagy éppen ellenkezőleg óriási kontrasztokat észrevegyen. A kérdés az, hogy milyen mértékben irányítod erre a figyelmed satírozás közben? A tanulási része annyi, hogy felismered mire kell figyelned és ezt megtapasztalod a gyakorlatban, hogyan működik aztán technikailag kigyakorlod azt a technikát ami éppen szimpatikus számodra vagy egy teljesen egyedi stílust hozol létre.
Ebben a nehézséget az okozza, amire a címben is utalok, hogy a figyelmedet elvonja ez-az a lényegről. Amikor egy formán rengeteg árnyalatot érzékelünk akkor a legtöbben nem csak ezekre az árnyalatokra koncentrálnak hanem arra, hogy mi az a forma ami előttük van. Továbbá hogyan kellene életszerűen lerajzolni, tónusozni, van aki aggódik, hogy képes-e rá, vagy nem tudja hogyan kezdjen neki és elbizonytalanodik. Olyan is van aki rajzolás közben fog megállni és aggódni, hogy el fogja rontani. Akkor az is gondot tud okozni, hogy próbálják térbelinek tónusozni az adott formát a papíron miközben az egyértelműen egy sík felület. Mindezekre rájön az, hogy aki még teljesen kezdő a rajzolásban annak nincs tapasztalata a tónusozást illetően és érthető, hogy a tanuló elbizonytalanodik az elején. Ez megint csak egy olyan tényező ami elszívja a figyelmünk egy részét.
A lényeg az, hogy valami elvonja a figyelmed egy részét és emiatt nem tudod észre venni azokat a finom különbségeket amelyek egy valósághű rajz megrajzolásához szükségesek.
A tónusozásnál is előbukkanó jelenség ahogy a forma megrajzolásánál is, hogy nem a tónuskülönbségekre koncentrál a rajzoló hanem az egész formára és a forma és az azt kitöltő tónusok vagy színek hatására vagyis a vizuális információ által bennünk megfogalmazódó gondolati és érzelmi jelzőkre. Ez önmagában egy nagyon érdekes és szép dolog de a rajzolás szempontjából nagyon hátráltató tud lenni hiszen azt nem tudom lerajzolni, hogy szép vagy kedves vagy okos de még azt sem hogy alacsony vagy magas. Ezek jelzők amelyek elvonják a figyelmünket a vonalakról a tónusokról és azok apró vagy nagyobb különbségeikről.
Valójában egy alacsony vagy magas formát képes vagyok lerajzolni de nem azért mert tudom, hogy alacsony hanem azért mert látom a vonalait, hogy mekkorák és azokat lemásolom. Ugyanez történik a tónusozásnál is. A legtöbben a térhatást az élethű képet akarják vissza adni és ez az információ vagy gondolati kép mint egy fal akadályozza a rajzolót, hogy még mélyebben bele menjen a tónuskülönbségekbe és a pici és nagyobb kontrasztokat érzékeltesse a papíron. Ne feledjük el amíg nem látjuk addig nem tudjuk felvinni, tehát első a megfigyelésből származó meglátás.
Hogyan kerüld ki ezeket a mintákat vagyis a tónusozás lényege.
Természetesen a figyelmed lesz a kulcs. Méghozzá konkrétabban az, hogy megérted és a gyakorlatban elkezded alkalmazni azt, hogy mibe érdemes belevinned a figyelmed maximálisan rajzolás, illetve tónusozás közben.
Két fontos dolog van amire figyelned kell.
Ismerd meg a sötét oldal erejét…
Az egyik az amihez nem szükséges nagy figyelem. Bárki észreveszi azt ha körbe néz, hogy mi az ami nagyon sötét és mi az ami nagyon világos árnyalatú körülötte. Ehhez nem kell elmélyült figyelem vagy különleges látásmód, mindenki látja.
A gyakorlatban azonban sok olyan rajzot lehet látni illetve a rajztanítás során nagyon sok embernél tapasztalom ezt, hogy a nagy kontrasztok érzékeltetésével problémáik vannak. Na most itt nehogy félre értsük még mindig a figyelem van a középpontban és nem a technikai megvalósítás. A probléma (gondolom nem lesz meglepő) a sötét részek érzékeltetésével van. Annak ellenére, hogy látja a rajzoló ezeket a nagyon sötét árnyalatokat mégsem viszi úgy fel a papírra ahogy azt maga előtt látja.
A tapasztalatom ezzel kapcsolatban az, hogy azért nem mert fél, hogy elrontja és mi van ha túl sötét lesz nem fogja tudni kijavítani. Illetve erre még rátesz az, hogy amikor egy konkrét formához van kötve a tónusozás akkor a forma megnevezése és ismerete szintén figyelem elvonó hatású lehet. Egy egyszerű példa erre az amikor azt kérem, hogy csináljunk egy tónusskálát a nagyon világos árnyalattól a legsötétebb árnyalatig. Erre az emberek 95%-a képes különösebb külső segítség nélkül. Amikor ugyanezt kellene megvalósítani egy adott konkrét formán az már érdekes módon nagyobb fejtörést okoz. Itt amit észre kell vegyünk, hogy ami pluszba bejött a képbe az a forma és annak tudata illetve az ehhez kapcsolódó mindenféle információ ami megfordul bennünk.
Volt időm megfigyelni ezeket a jelenségeket rajztanítás során és olyan feladatokat kidolgozni amelyek segítenek abban, hogy hogyan építsük fel egy formának a tónusait, hogy eljussunk a legsötétebb árnyalatig és közben meghagyjuk a legvilágosabb részeket is. Így minél jobban meg tudjuk közelíteni azokat a nagy kontrasztokat amelyek valóban ténylegesen is ott vannak körülöttünk. A megfigyeléseimre hagyatkozva időnként újabb feladatokat találok ki reagálva arra amit a rajztanítás ebben az esetben a tónusozás során sokaknál általános problémának érzékelek.
Ritkább esetben olyan is van, hogy valaki sötétebb árnyalatokat használ, mint amit maga előtt lát és ez a nagyon világos részekre is kiterjed általában az illetőnél.
A másik fontos összetevő:
A figyelmed nem ismer határokat ahogy az árnyalatok sem…
Amihez viszont már elmélyült figyelem szükséges, hogy észrevedd azokat az apró árnyalatbeli különbségeket amelyek körbe vesznek minket legyen szó akár képről vagy térből rajzolásról. Vagy éppen legyen szó egy világos részről vagy nagyon sötétről vagy akár egy köztes árnyalatról. Ahogy körbe nézel magadon egyből észreveszed mi az ami nagyon sötét-világos. Ha valamit elkezdesz megfigyelni kicsit mélyebben az árnyalatai szempontjából akkor észre fogsz venni olyan apróbb különbségeket amelyeket amúgy nem veszel észre ha csak ránézel mint formára, mint amikor ránézel egy tárgyra a szobában például.
Ez a figyelmi állapot annyira a jelenbe tud húzni, hogy minden (gond)olatod háttérbe tud szorulni ezekben a pillanatokban. Ehhez a figyelmi állapot eléréséhez tudnod kell mire kell irányítanod a figyelmed, máskülönben nem tudsz úgy elmélyülni.
Végtelen számú árnyalat vesz minket körbe amelyeknek a nagy részét nem is fogjuk fel egy részét meg figyelmen kívül hagyjuk. Amikor beleviszed a figyelmed egy formának a tónusaiba akkor olyan mélységeket járhatsz meg amely megtapasztaláson keresztül felismerheted, hogy valójában ezeknek a tónusoknak nincs végük. Ahogy a figyelmednek sem. Erre azt szoktam mondani, hogy egy rajz sosincs kész akkor van kész amikor azt mondja a rajzoló, hogy eddig és ne tovább. Hogyha tudunk folyamatokban látni nem csak eredményekben akkor ez teljesen érthető és elfogadható számunkra.
Szóval ez a két legfontosabb összetevője a tónusozásnak. Még mindig „csak” a figyelemnél járunk mint a legfontosabb tényezőnél. A technikai részek a gyakorlati megvalósítás ezen a két fontos összetevőn fog múlni. A technikai részeket gyakorlással bárki képes elsajátítani viszont ha tudja a figyelmét célirányosan használni akkor sokkal magasabb szintre képes eljutni a tónusozásban.
Hogyan használd a figyelmed?
Arra gondolok, hogy egyén függő, hogy ki milyen mértékben megy bele vagy viszi bele a figyelmét a tónusokba, formákba. Azt javaslom mindig olyan szinten mélyítsd el a figyelmed ami még jó érzést okoz neked ami könnyed, laza. Azért azt hozzá kell itt tennem, hogy eleinte a figyelem irányítása fárasztó lehet mert nem nagyon vagyunk hozzászokva ehhez az állapothoz, ami persze gyakorlással egyre természetesebbé, könnyebbé válik.
A következő bejegyzésben egy kis gyakorlatra hívlak. Tónusozási gyakorlat.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]