Tanulható-e a rajzolás?

Meg lehet tanulni rajzolni?

A kérdésre nem lehet egyértelműen igennel vagy nemmel válaszolni de ha választanom kellene akkor azt mondanám, hogy igen a rajzolás mint bármi más is megtanulható fejleszthető mindenkinél. Persze csak akkor ha a tanuló szeretné elsajátítani, nagyon érdekli is és ezért hajlandó is tenni…

Egyik oldalról a rajzolást nem kellene tanítani mivel egy természetesen kialakuló folyamat lenne ha a gyerek nem hagyná abba a rajzolást egészen gyerekkorban vagy tizenévesen az iskolapadot elhagyva. Itt hozzá kell tenni, hogy sokak számára az iskolában való rajzolás inkább csak kényszer. A legtöbben ebben az időszakban már úgy tekintenek a rajzolásra, mint a felnőttek akik már tudják (tévesen), hogy „nem tudnak rajzolni”.

Te hogyan gondolkodol a rajzolásról?

Mivel a legtöbben nem értik a rajzolás folyamatát ezért azt gondolják, hogy tehetség kell hozzá vagy rajzkészség, tehát, hogy születni kell rá, gének stb. Az életben egyébként sok mindennel vagyunk így amit nem tudunk átlátni vagy nem egészen értjük hogyan működik, vagy nem merünk belegondolni arra kitalálunk kollektíven olyan kifejezéseket amelyek használatával emészthetővé tesszük a mindennapokban a korlátozottságunkat. Például szerencse, véletlen genetika, sors stb. lehetne sorolni…

Nagyon jól megfigyelhető ez konkrétan abban ahogyan az emberek nagy része a rajzolásról gondolkodik. Én magam is hasonló tévhitekben gondolkodtam amíg ki nem próbáltam és mélyen bele nem ástam magam a rajzolásba. Illetve túl sokat nem is igen gondolkodtam rajta mivel úgy voltam vele, hogy valaki vagy tud rajzolni vagy nem vagy van hozzá készsége vagy nincs, tehetséges vagy sem.

Konkrétan ezek a kifejezések, hogy rajzkészség és tehetség pontosan olyan kifejezések amelyeket arra használunk öntudatlanul, hogy értelmesnek állítsuk be azokat a jelenségeket amiket nem tudunk értelmezni. Persze megfigyeltük, hogy vannak akik nagyon szépen rajzolnak és vannak akik nagyon nem és ezzel itt le is vontuk a következtetést, hogy akkor van akinél ez adott van akinél nem. „Benne van a génjeiben” szoktuk mondani…Anélkül, hogy elgondolkoznánk azon ez mit jelenthet. 

Gének és rajzkészség.

Vajon milyen szerepe van a gyerek fogantatásától kezdve egészen 10-14 éves koráig annak, hogy milyen hatások érik illetve hogyan reagál ezekre a külső hatásokra és azok milyen belső változásokat formálnak alakítanak benne folyamatosan? Persze ezen a folyamaton a szülei és az ő szüleik stb…is végig mentek és ezek különböző viselkedési, érzelmi mintákat alakítottak ki náluk amelyeket természetesen átadnak az utódnak. Viszont ezek a örökölt minták inkább csak lehetőségként szerepelnének a gyerek génállományában ha például a gyerek nem a szüleivel nőne fel és nem szívná magába a mindennapokban ezeknek a mintáknak az energetikáját. Tehát amit mondani szeretnék ezzel az az, hogy ezek az „örökölt” minták azért erősödnek fel és azért ennyire szembetűnőek mert a gyerek gyakorlatban napi szinten ebben az érzelmi energetikában tartózkodik és ilyen módon természetesen átveszi és felerősíti ezt magában. 

Egy tudatosabb család/szülő képes lehet megláttatni és szabadon hagyni a lehetőségeket a gyerek számára és a saját tudatossága révén képes változást előidézni önmagában vagyis szabad választásra tanítja ebben a formában a gyereket. Aki mint nyitott lény meg tudja ragadni ezt a lehetőséget és kibontakozik. Manapság ilyet még nem annyira gyakran lehet látni éppen az ellenkezője az ami történik. A szülő a saját érzelmi mintáival és viharaival tulajdonképpen a saját félelmeivel és elfojtásaival öntudatlanul tanítja a gyereket a szeretetet összekeverve a ragaszkodással és mivel elég közeli energetikai kapcsolatban állnak így a gyerek ezeket a mintákat kezdi el működtetni az életében öntudatlan állapotba süllyedve.

A kiút ebből, hogy az ember befelé kezd el figyelni és megfigyeli, hogy milyen érzelmi és gondolati képei vannak aztán a későbbiekben ezeket a képeket összeveti a külső képekkel vagyis a külvilággal és megfigyelheti, hogy mit teremt magában és maga körül…

Sokat lehetne erről még írni, részletesen nem mennék ebbe most bele ami a lényeg nekünk, hogy ezek az ingerek alakítják ki azt, hogy a gyerek mennyire tud figyelni mennyire tud a jelenbe lenni mennyire lesz nyugodt, mennyire lesz eredmény központú stb.

Végső soron milyen hatása van mindezeknek a figyelmi állapotára ami 90%-ban meghatározza azt, hogy mennyire képes valamit megfigyelni és ezáltal lerajzolni…

Meg is tanulsz rajzolni meg nem is!

Tehát az embernek van egy kialakult és folyamatosan változó vagy változtatható figyelmi állapota amit a mindennapokban használ. Amióta rajzot tanítok (10 éve – 2018) rá kellett jönnöm, hogy nem a rajztanfolyamokon tanulnak meg rajzolni a résztvevők miközben egy külső szemlélőnek vagy aki elvégzi mégis úgy tűnhet.

Teljesen nulláról indulva hogyan lehetséges az, hogy ilyen szintű rajzok születnek 4 nap alatt, sőt már az 1. 2. 3.napon?

 
Ezen el kellett gondolkozzak és a megfigyeléseim alapján arra jutottam, hogy a rajzolásban használt figyelem és a mindennapokban használt figyelem ugyanazokat az energiapályákat mozgatják és tartják edzésben. Amikor rajzolsz az agyadban különböző energetikai kapcsolatokat működtetsz és ugyanezeket az energetikai kapcsolatokat működteted amikor az élet színpadán éppen valami más tevékenységet végzel amiben hasonlóan használod a figyelmed. Vagy csak egy részét/részeit használod és erősíted valamelyik energetikai csatornát amin keresztül figyelni fogsz amikor rajzolsz. Tehát végtelen kapcsolódási lehetőség és figyelmi állapot létezik ami megmutatkozik abban is hogy mindenki másképpen fejezi ki magát. Persze ezen belül megfigyelhetőek hasonlóságok is.

Az, hogy a mindennapokban hogyan figyelsz, mi a munkád, számodra mi az ami fontos, milyen beállítottságú vagy, miken gondolkozol, milyen érzéseid vannak, milyen tevékenységeket végzel gyakran stb. egyszóval minden ami kapcsolatba kerül veled kialakít egy figyelmi állapotot nálad. Ez a figyelmi állapot az ami megmutatkozik realisztikus rajzolás közben…ez mindenkinél valamennyire más szinten van viszont amit nagyon kihangsúlyoznék, hogy mindenkinél sokkal magasabb szinten van, mint a pálcika ember rajzolás.

Amikor eljön valaki a rajztanfolyamra akkor ezzel a figyelmi állapotával érkezik és a rajztanfolyam azt mutatja meg, hogy ez mit jelent jelenleg a realisztikus rajzolásban. Tehát a figyelmed képes arra a rajztanfolyam előtt is, hogy élethűen rajzolj csak éppen nem tudsz róla, vagy egyszerűen csak azt gondolod, hogy nem tudsz rajzolni. 

Természetesen a rajzoláshoz technikai dolgok, információk is szükségesek és az, hogy tudd mit kell kezdened a figyelmeddel rajzolás közben. A rajztanfolyam ebben segít neked. A meglévő figyelmi állapotoddal megmutatom mire vagy képes pár nap alatt a rajzolásban. Nagyon fontos ezt kihangsúlyozzam, hogy pár nap alatt. Ez nem azt jelenti, hogy 4 nap alatt meg tanulsz rajzolni. Hanem azt jelenti, hogy tisztán fogsz látni a realisztikus rajzolást illetően és a gyakorlatban használni is fogod tudni olyan mértékben amilyen szinten jelenleg tudsz figyelni. Természetesen ez is mint minden fejleszthető a rajztanfolyam után gyakorlással és a figyelmed tudatos irányításával.

Ezért mondom azt, hogy meg is tanulsz rajzolni meg nem is….ezek után el tudod dönteni, hogy számodra ez mit jelent.

A figyelmi állapotod és ami azt torzítja.

A realisztikus rajzolás nem más, mint túllépni az álarcokon, hogy a „valóság” egy olyan dimenziójába kerülj ami a legideálisabb az élethű ábrázoláshoz.
Mondjuk azt, hogy a figyelem egy olyan mindent betöltő, átható energetikai mátrix ami minket is átjár. Ebből következik, hogy a figyelem állapotában mindenki képes létezni, vagy másképpen megfogalmazva képes rácsatlakozni.
Mivel a rajzolás 90%-ban attól függ mennyire vagyunk képesek figyelni, ezért minél inkább gyakorlott valaki abban, hogy erre az állapotra ráhangolódjon, annál élethűbb rajzot fog tudni rajzolni.

A figyelem a lényegi állapotunk és erre az állapotra „rakódik” rá a személyiségünk a gondolataink az érzelmeink az a lény akinek gondoljuk érezzük magunkat. Ezek az érzelmek gondolatok lehetnek ismétlődőek vagyis programozottak ami azért gond a figyelmi állapotot tekintve, mert amikor a figyelmi állapotban vagy akkor képes vagy átlátni az egészet vagy mondjuk úgy, hogy észrevenni nagyon sok mindent és ebből kifolyólag a számodra legalkalmasabb reakciót választani egy adott helyzetben. Természetesen bármilyen minta létrehozható és beilleszthető az emberi lény működési mechanizmusába olyan is amit az adott egyén kellemesnek és hasznosnak tapasztal meg az életében.

Amikor a figyelmedet blokkolja egy program ami benned fut (nem csak a fejedben hanem a testedben érzések érzetek formájában akár) például berögzült gondolkodásod van valamivel kapcsolatban vagy pedig hasonló helyzetekkel kerülsz szembe ismétlődően az életed során amire mivel programszerűen reagálsz, mindig hasonló reakciókat kreálsz ezért is tér vissza állandóan.
Ezt nem igazán mondhatjuk kreatívnak mivel a figyelmi állapot határtalan spektrumát ilyenkor nem használod, helyette „csak” egy program véges kereteit veszed figyelembe és ez igen csak bekorlátozza a lehetőségeidet.

A gondolatainkon és érzelmeinken keresztül látjuk a külvilágot és amikor ezen a „felhőn” keresztül figyelünk akkor magunkat (azt ahogy gondolkodunk ahogy érzünk amilyen rezgési állapotban vagyunk éppen) tapasztaljuk meg benne. Viszont a világban minden forma csak létező tőlünk válik ilyenné vagy olyanná vagy amolyanná. 

Biztosan voltál már olyan helyzetben, hogy valakiről vagy valamiről volt egy kialakult elképzelésed ami a későbbiekben kiderült, hogy téves vagy egészen más, mint amit gondoltál vagy láttál. Miközben a külvilágodban a többi ismerősöd más visszajelzéseket adott neked arról az adott személyről akiről aztán a későbbiekben ki derült, hogy valóban nem olyan, mint amilyennek korábban láttad. Ez egy tipikus példa arra, hogy hogyan torzítja el a figyelmünket például egy-egy elképzelés, és ugyanez az energiapálya lép működésbe amikor a rajzolás során az elképzeléseinket rajzoljuk bele a megfigyelt formába nem pedig azt amit ténylegesen látunk.

Persze az előbbi példa fordítva is működik olyan is előfordul, hogy a valóban jól látod az illetőt és a külső visszajelzések tévednek mivel csak a felszínt látják és nem figyelték vagy nem tudták jobban megfigyelni az illetőt. 

Mire figyelünk rajzolás közben?

Ha összekapcsoljuk ezt a rajzolással akkor azt láthatjuk, hogy a lerajzolandó formák csupán vonalakból állnak és ezeket a vonalakat képesek vagyunk nagyon pontosan megfigyelni és le is rajzolni olyan mértékben amilyen mértékben éppen a figyelmi állapotunkban tartózkodunk. Ez a rajzolás folyamatában változó tényező. Ami ezt változtatja az a „rárakódás” érzelmi és gondolati szinten. Amikor a programban vagyunk az eltorzítja a „valóságot” és ilyenkor nehezen vesszük észre azokat a vonalakat, távolságokat, arányokat, tónusokat, összefüggéseket, stb. amiket meg tudunk figyelni ha ráhangolódunk a figyelem állapotára.

Tehát ilyen értelemben a rajzolást nem igazán nevezném tanulási folyamatnak. Hacsak nem azt tanuljuk meg hogyan irányítsuk a figyelmünket. Inkább nevezném ezt egy szellemi útnak amelyen keresztül a lényegi állapotodat tapasztalhatod meg valamilyen mértékben.