A rajzolás, mint tükör.

 

Belső folyamatok.

Érdekes folyamat ahogy az emberi lény működik. Milyen és mennyi tényező játszik szerepet abban, hogy például milyen döntéseket hoz, hogyan reagál adott helyzetekben. Milyen belső folyamatok játszódnak le benne érzelmek és gondolatok formájában amelyek aztán megmutatkoznak tettekben vagy akár semlegességben. Gondolatok és érzelmek végeláthatatlan rendszere az ami nap-nap után végig jár bennünket és amelyek lehetnek teljesen újak és megszokottak is amelyeket már észre se veszünk. Vajon hogyan éljük meg ezeket az impulzusokat tudjuk-e kezelni őket, kell-e egyáltalán őket kezelnünk milyen változásokat okoznak bennünk ha okoznak egyáltalán vagy ezek teljesen lényegtelen nem olyan fontos dolgok az életünk alakulása, felfogása szempontjából?

Biztosan ahányan vagyunk annyi féle képen éljük meg ezeket a folyamatokat. Van aki nem annyira foglalkozik velük van aki próbálja kezelni irányítani, megváltoztatni akár megfigyelni hogy mi is történik benne körülötte és ehhez képest reagálni az adott helyzetre. Vajon mennyire tudatos, ésszerű, logikus vagy akár megérzéseinkre hallgatva mennyire intuitívak ezek a reakciók? Ellenkező esetben mennyire berögzültek általánosak programozottak a válaszaink akár szóban (gondolkozásban) vagy tettekben?

Kívül és belül rengeteg hatás éri az embert és maga az ember is megannyi impulzust indít útjára amelyeknek a határát megállapítani egyenlőre nem tudjuk tehát feltételezhetjük, hogy határtalanok és ilyen módon ezek a hatások kapcsolatba lépnek más élőlényekkel is tehát nagy hatással vagyunk egymásra is. Biztos láttál már az utcán nevetni valakit miközben te egy megszokott hangulatodban voltál és rád ragadt a „hatás” elmosolyodtál pedig a nevető/nevetés nem ért hozzád mégis megérintett, átjárt hatással volt rád megváltoztatott egy vizuális hatás és egy érzelmi energia hullám. Gondold el mennyi ilyen energia, impulzus, rezgés, vibráció, ér minden nap minden pillanatban és ezek mit váltanak ki belőled és másokból mit fognak kiváltani és azok erre mit reagálnak, hogyan adják tovább és hogyan fog hatni a következőre, az mit küld tovább stb stb. Szóval ilyen értelemben egy önmagát fenntartó energia tengerben élünk.

 

Befolyásolható-e a figyelmünk?

Milyen szerepet játszik a mindennapi helyzeteinkben, döntéseinkben a figyelmünk irányításában, melyek azok a dolgok amelyeket a fókuszban tartunk mint fontos dolgok és melyek azok amelyeket nem tartunk annak mitől függ ez és manipulálható-e az energiatengeren keresztül az egyén gondolkodása és ezen keresztül az élethez való hozzáállása. Úgy gondolom ezek az információk nagy hatással vannak ránk méghozzá nagyon mélyen érintenek bennünket és észrevétlenül (mivel ezek nagyon finom dolgok egy-egy gondolat-érzés) belénk égnek és megmutatkoznak a mindennapjainkban „döntésekben” kisebb nagyobb dolgokban igazából mindenben. Nem tudjuk kizárni őket mert bennünk vannak.

Hogyan reagálunk egyes helyzetekben hogyan gondolkodunk magunkról, másokról egy eseményről mennyire vagyunk képesek használni ezek mellett a megfigyelésünket hiszen a megfigyelés akkor adja vissza a valóságot (a jelent) ha mentes mindenféle korábbi megfigyeléstől vagy berögződéstől, tapasztalattól máskülönben ezeken keresztül torzítva érzékelhetjük azt amit valóságnak igazságnak vélünk. Ha ezektől mentesen tudunk megnyilvánulni egy adott helyzetben akkor kreatívak vagyunk ha ezekből indulunk ki akkor a reakció (akár szóban vagy tettekben) előre legyártott lesz.

 

A megfelelés és a tudatosság kapcsolata.

Egyszerűen megfogalmazva az ember beprogramozható és irányítható egy bizonyos szintig ez a szint az ember tudatossági szintje mennyire vagy tudatában annak hogy milyen hatások érnek és ezek mennyire irányítják vagy nem az életedet. Ez a szint abban nyilvánul meg, hogy az ember kezd egyedien (nem trendien) reagálni függetlenül a külvilág véleményétől. Az önbizalom hiánya (ami gyakran hatalmas arcban vagy valamilyen álarcban nyílvánul meg) együtt mutatkozik a megfeleléssel ha ezeket nagyrészt érzed magadban akkor irányítható vagy és irányítanak is. A tudatossági szintet úgy is lehet „mérni” hogy mennyire vagy összhangban a lelkeddel (a materialista világkép jelzés értékű a tudatosságot illetően, vagy a vallás ami a lelket zárja korlátok közé) a belsőddel mennyire tudod itt tartani vagy ha akarod ide irányítani a figyelmed középpontját.

Amikor ez megvan innen fog jönni a tudás a megérzés a józan paraszt ész a logika is és a jelen pillanat minél szélesebb felfogásából az összefüggések megfigyeléséből és ezáltal a teljes kép vagy a kép nagyobb megértéséből. Nem pedig a társadalmi elvárásokból vagy a korábban berögzült megtanult dolgokból. A megtanult dolgok nem rosszak akkor ha tudod kreatívan rugalmasan alkalmazni őket a jelenben. Ez azt is magában foglalja hogy felülírod őket akár ha a helyzet a megérzésed a megfigyelésed az eszed azt sugallja.

Visszatérve kicsit az önbizalomra aminek a mértéke nagyban függ a megtapasztalástól. Nagyon fontos, hogy a megtapasztalástól és nem a tapasztalás tárgyától tehát attól, hogy milyennek éljük meg a tapasztalatot. Minél többet tapasztalsz legyen az bármi is annál gazdagabbá válsz belül és ez adhat egy bátorságot, hogy minél mélyebben éld át a helyzeteket vagyis, hogy ott legyél benne és ne menekülj az álarcaid mögé. A dolgok mély átélése sokrétű megfigyelése túl visz a falaidon és megláthatod a helyzetet olyannak amilyen az valójában. A program állandóan fut és ha nem figyelsz irányítja az életedet, miközben te azt hiszed döntéseket hozol pedig a berögződések szerint reagálsz.

 

Berögződések, programok a rajzolásban.

Akkor el is érkeztünk oda, hogy valaki meg akar tanulni rajzolni. Elég sok érdekes dolgot megfigyeltem már a rajztanfolyamon résztvevőkön és ha nem akarom megfigyelni akkor is szembesülnöm kellett volna ezekkel a dolgokkal mivel ha valaki élethűen akar valamit lerajzolni akkor a figyelmét mélyen a jelenbe kell szúrnia. Na most ha nagyon mély berögződések vannak (szinte minden embernél megfigyelhető de mivel felszínesen élünk ezért nem vagyunk képesek ezt érzékelni, észrevenni. A legtöbben csak a hatását tapasztalják áldozatként viselkedve egy egy helyzetben) akkor az illető azonosul a szokásaival és ezek köré gondolatokat épít fel megtámogatja olyanokkal amelyek passzolnak hozzá, megerősíti a programot mivel azt gondolja ez az ő saját rendszere ez ő maga.

Ezek a rendszerek falak amelyek akadályozzék azokat az egyszerű dolgoknak a megfigyelését meglátását ami ahhoz kell, hogy lerajzoljunk egy formát ami előttünk van. Amikor kitekintesz a programon keresztül látsz vagy csak a programot látod teljes mértékben és azt hiszed gondolod, hogy ilyen a világ, ilyenek az emberek stb.

 

Ha figyelsz észreveszed az összefüggéseket.

Nem csak az előtted lévő formában (rajzolás közben) hanem bármiben ami előtted van vagy ami előtted, benned történik. Minden embernél lehetnek egyedi és különleges programok de azt figyeltem meg a rajztanítás során, hogy vannak hasonló berögződések amelyek a többséget irányítják. Ezek nagyon erős és a társadalomban megfigyelhető programok amelyek nagy hatással vannak ránk. Ezeket valóban tudatosan írják meg nekünk és csepegtetik be a tömeg médián keresztül…aztán persze adjuk tovább egymásnak családokon generációkon keresztül és pont ez az ami miatt nagyon nehéz észre venni őket mert a programok öröklődnek és változtatással (tettek, gondolatok, érzések) lehet felülírni őket. Képek és gondolatok formájában amelyek érzelmeket fognak kiváltani bennünk. Mondhatnám azt is, hogy egy bizonyos frekvenciára hangolnak minket aminek a célja valamilyen irányba való terelés de legfőképpen az irányíthatóság fenntartása. Teljesen mindegy, hogy ezek az információk hazugságok kitalált dolgok vagy fél igazságok vagy akár olyan szlogenek, trendek amelyek legfőbb célja, hogy szellemileg lelkileg egyre mélyebbre süllyedj. A média és az oktatás nagyon nagy szerepet játszik ebben. Ha kicsit is belegondolunk a betegség a félelem a háború a szegénység stb. érdeke annak a rendszernek amiben élünk. Ezek nélkül a rengeteg intézmény, ipar (pl.: fegyver, gyógyszer) törvények, politika, pénz, maga a fogyasztói világ úgy ahogy van feleslegessé válna.

Bármit is teszünk mondunk vagy csak gondolunk a programon keresztül tesszük azt és nehéz észre venni annak létezését hatását az életünkre. A magunkba magunkra irányított mély figyelem az ami képes felbontani a programot és észrevenni önmagunkat és a valóságot. Nem véletlenül nincs ideje az embernek önmagával foglalkozni vagy ha van akkor nem a saját lényegét keresi kutatja hanem elakad a felszinen.

Ilyen és ehhez hasonló blokkokról berögződésekről fogok írni a folytatásban amelyeket megfigyeltem a rajztanfolyamok alatt a rajzolókon.

Folytatás: A rajzolás, mint tükör II.