A rajzolás bárki számára fejleszthető!

 

 

A valósághű rajzolás nem tehetség kérdése!

A rajzolás egy nagyon is alap képessége az embernek ami a figyelméhez kapcsolódik, ráadásul egy nagyon ősi, ösztönös tevékenység is. Ezt napjainkban is megfigyelhetjük ahogyan a gyerekek nagyrésze a ceruza után nyúl. Sőt még a felnőtteken is olyan formában, hogyha szóba kerül akkor általában mindenkinek szimpatikus dologról van szó és nagyon sokan érdeklődést mutatnak iránta.

A realisztikus rajzolás nem más, mint lemásolni az előtted lévő formát képről vagy térből. A tovább fejlesztette változata ennek amikor ugyanezt teszed képzeletből vagy akár emlékezetből. Illetve amikor a fantáziádat kevered a valósággal.

A többség azokat a dolgokat szokta felcimkézni amibe nem lát bele, nem tudja hogyan működik. Amikor átlátod a valósághű rajzolás lényegét rájössz, hogy semmilyen hókuszpók nincs benne. Nem igényel különleges képességet de még csak másik bolygóról sem kell, hogy származzál. Amit nem tudjuk hogyan működik attól leginkább félünk vagy kialakítunk róla egy olyan képet ami általában távol áll a valóságtól. 

Amit tapasztalok a rajztanfolyamokon, hogy bárki képes egy bizonyos szintre eljutni a rajzolásban ami sokkal több, mint a pálcika ember szint vagy amit a legtöbb ember gondol magáról. Sok tévhit kering a közös térben és emiatt a legtöbben nem tudják meg mire képesek a rajzolásban mivel el sem gondolkoznak rajta vagy ha igen akkor gondolat szintjén megmarad ez az energia.  

 

Beszéljenek a rajzok!

A 4 nap alatt képről és térből képes olyan rajzokat létrehozni a tanuló amelyeknek van térbeli hatásuk és arányosak de nem profi rajzok. Vannak bennük eltérések, hiányosságok stb. Némely rajzok életszerűbbek némelyek kevésbé. Ez annak függvénye, hogy a résztvevő mennyire képes figyelni koncentrálni.

Javaslom, hogy pillants bele a rajzokba.

Szóval körülbelül ide lehet eljutni 4 nap alatt. A figyelmedtől függ és nem attól, hogy van-e hozzá „TEHETSÉGED”!

Ez még csak négy nap rajzolás!

Azt is fontos megjegyezni, hogy a rajzok nagyrésze nincs befejezve. Az oka, hogy a rajzoláshoz sok idő szükséges főleg amikor tanulja az ember és nagyon gyakori, hogy egy-egy rajzot nem fejeznek be a tanfolyamon. Ebben az is szerepet játszik, hogy a rajztanfolyam lényege a figyelmünk elmélyítése és megtapasztalása rajzolás közben. Ez annál inkább megtörténik, minél jobban lelassul valaki és belemélyed és nem az eredményre törekszik hanem a rajzolás folyamatára.

Mi történik ha a rajztanfolyam után rendszeresen rajzol valaki?

Érdemes ezekbe a rajzokba is belepillantani.

 

Ha tényleg akarod csinálni…

Ha valamibe figyelmet energiát fektetsz és azt rendszeresen gyakorlod akkor elkerülhetetlen a fejlődés az adott területen. A fejlődés általában egyenlő a megismeréssel. Amikor valamit mélyebben megismersz, bele látsz, akkor lehetőséged nyílik más szemszögből is tanulmányozni magyarul átlátod az egészet. Ehhez viszont az kell, hogy több nézőpontból tudj megvizsgálni egy adott témakört.

Tehát rugalmasság szükséges és a nagyon merev nézetek (legyen szó bármiről) elengedése. Amikor az ember a gondolkodásmódjával teljes mértékben azonosul akkor az elengedés a személyisége számára egyenlő a halállal. Ezért van az, hogy nagyon nehezen képes változni az ember és engedni az „igazából”… azt hiszem ez ismerős lehet mindannyiunk számára.

Fontos itt megjegyezni, hogy az energiabefektetés leginkább akkor működik ha önszántadból akarsz valamiben fejlődni, tapasztalni. Ha csak külső noszogatás hatására vagy valamilyen külső tényező hatására félig kényszerből és ebből kifolyólag „valamit muszáj kezdenem az életemmel” jelszóval állunk neki valamihez akkor ezt a folyamatot többek között a megfelelés, bizonytalanság és beletörődés energetikája fogja végig kísérni.

Ellenkező esetben a megismerés a kíváncsiság a felfedezés és ezen ismeretekből az alkotás, teremtés és kísérletezés légköre hatja át az emberi lényt. Ami gyerekkorban természetes állapot lenne de nagyon kis korban ki is gyomlálódik a külvilág által.

Napjainkban az előbbi az ami domináns így nagyon keveset tudunk megtapasztalni abból, hogy valójában hogyan is működik az élet. Ebből kifolyólag nagyon sok tévhit kering és óriási káoszban éljük az életünket (miközben azt gondoljuk, hogy fejlettek vagyunk) amit ha a Földünkre nézünk azt hiszem felesleges lenne vitatni.

 

Amikor “tehetséges” a gyerek. 

Amikor észreveszik hogy a gyerek kiemelkedik valamiben a társaitól máris tehetséges címkét kap. A legtöbb esetben a valóság az, hogy nem ő emelkedett ki hanem a többiek vannak eltompulva az adott területen. 

A gyerekek már egészen pici koruktól fogva elkezdenek befelé zárkózni sok sérülés olyan külső hatás éri őket amelyek nagyon erősen alakítják a lelki szellemi és fizikai állapotukat. A gyakorlatban képzeld ezt úgy el mint egy nagy fa tele ágakkal amiket elkezdenek szép sorban lefele vagdosni amíg végül egy két ág marad csak vagy annyi sem. Némelyeknek több águk megmarad vagy az egyik erősebbé válik és ők lesznek a tehetséges gyerekek. Akik ha ezt képesek megtartani akkor felnőtt ként az adott területen kiemelkednek. Pedig valójában csak természetes alap állapotuk egy részét sikerült megőrizniük. Napjainkban az emberiség nagy része egy kiaknázatlan kincsesbánya.

Jelenleg ilyen a társadalmunk. Ami természetesen nem véletlen hiszen a fogyasztói világ fenntartásához kell egy olyan szintű mentális és lelki állapot ami újra és újra reprodukálja a jelenlegi helyzetet miközben az egyének azt gondolják, hogy fejlettek. A díszlet időnként változik de a lényeg ugyanaz marad.

Ami történik, hogy ideális fogyasztókat nevelünk ha tudunk róla ha nem. Teljesen elfojtva a nyitott szabad érdeklődő gondolkozást amellyel túlléphetnénk a világunk jelenlegi problémáin. 

 

Szóval akkor hogy is van ez a tehetség dolog?

A meglátásom az, hogy tévesen közelítjük meg azt, hogy vannak tehetségek akik kiemelkednek a tömegből. Ha nézőpontot váltunk akkor azt látjuk, hogy a tömeg az ami lesüllyedt a tehetséghez képest.

  • Miért vesszük természetesnek azt, hogy a tömeg teszi ki az emberiség nagy részét?
  • Miért tapasztaljuk ezt a mindennapokban?
  • Miért nem gondoljuk azt, hogy valami nagyon nagy probléma van ha az emberek nagy része “tömegben” éli le az életét.

Az ember olyan összetett és bonyolult lény, hogy képtelenség azt gondolni hogy egy ilyen összetett szerkezet csak ennyire képes, hogy mókuskerékben élje le az életét.

Ha csak az emberi testet veszem példának. Annyira keveset tudunk még róla, hogy valójában hogyan működik milyen lehetőségek vannak benne és már ezen információk birtokában is egy csodálatos organizmusról beszélhetünk. Ahogyan ezt az egészet átjárja az érzelem a gondolkodás az energiaállapotok és hogy ezek hogyan alakítják a sejteket, milyen hatást fejtenek ki a működésre stb. Egy biztos, hogy amit most tudunk a szervezetünkről magáról az emberi lényről, az attól sokkal több.

Na most ha ezt összevetem azzal, hogy az emberiség nagy része „átlagember” akkor érezhetjük ennek az ellentmondását. Tehát az elsődleges kérdés ebben a helyzetben nem az lenne, hogy mi a tehetség? Hanem az, hogy miért átlagosan éljük az életünket?

A tehetség nem más mint egy adott tevékenységben az emberi lény eredeti sok színűségének a természetes megmutatkozása, kibontakozása. Igen ez egy természetes folyamat és ha a többség ezt nem éli meg akkor megnevezik egy szóval ( TEHETSÉG ) ami önmagában a többség definíciója arra amit nem tudnak nem értenek vagy nem látják át hogyan működik. A kérdés az, hogy a többség miért nem él ezzel a képességével? 

De ez nem kivételes képesség hanem annak a függvénye, amit fentebb kifejtettem, hogy gyerekként mennyire tudott nyitott maradni az ember. A későbbiekben mennyire tudta ezt megtartani illetve felnőtt ként képes volt-e tovább nyílni vagy beszürkült.

Ahogy az ember halad előre a korral egyre inkább bezárul így elég kevesen mondhatják el, hogy kiaknázták a saját emberi lényüket, mint állapotot.

 

Miért éljük átlagosan vagy túlfeszítve az életünket?

Vagy a másik amikor különböző pótcselekvésekbe menekülve próbálunk nem bele fulladni az életbe.

Könnyebb dolog benne maradni ezekbe az állapotokba (élvezetek megszállott hajszolása vagy szürke hétköznapok) mint megpróbálni kiszakadni belőle. Könnyebb azt hazudni magunknak, hogy ez vagy az tehetség kérdése és erre születni kell, mint hogy beismerjük magunk felé, hogy belekövesedtünk az életbe. Félünk belemenni.

Persze egy ilyen világba születsz bele és alap szinten magadba szívod a társadalom szürkeségét. Amikor felnőttként ezt felismered és van bátorságod kiszakadni ebből akkor nagyon nehéz dolgod van. Gyerekként ezt sokkal könnyebb lett volna természetes formájában megtartani, megélni. 

De a világ ezt nem támogatja és beléd ivódik zsigeri szinten a gondolkodásmód ami átlagemberré tesz. Olyan átlagemberré aki a tehetségén ül egész életében miközben csodálattal bámulja azt a néhány embert akik meg tudták tartani élő kapcsolatukat a saját lényegi részükkel.

Szóval ha azt gondolod nincs tehetséged valamihez akkor ezzel csak magadat próbálod igazolni azt az állapotod amiben éppen vagy.

Kívánom, hogy induljunk el mindannyian azon az úton amelyen felfedezhetjük a saját lényünk igazi természetét mindenféle címke és álarc nélkül.