A rajztanfolyamon külön foglalkozunk a portrérajzolással.

 

 

Képről és térből portrérajzolás? 

Leírom a portrérajzolással kapcsolatos tapasztalataimat és hogy a rajztanfolyamon mi történik, miben tudsz fejlődni.

Eleve szedjük két részre a portrérajzolást az egyik az amikor képről rajzolunk a másik a térből portrérajzolás. Mind kettővel foglalkozunk a rajztanfolyamon.

Képről portrét rajzolni könnyebb:

  • Rögzített kép… (nem mozog)
  • Nincs mélysége… (2 dimenziós)
  • Bármennyi időt rászánhatsz…

Térből portrérajzolás nehezebb:

  • Élő modell (mozog valamennyire)
  • Van mélysége (3 dimenziós)
  • Időkorlát (a modell végett)

Azt gondolom célszerű a képről rajzolással kezdeni és ezután elővenni a élő modellünket.

 

Tényleg az egyik legnehezebb rajz téma a portrérajzolás?

Általánosságban az a vélemény a portrérajzolással kapcsolatban, hogy az egyik legnehezebb téma a rajzoláson belül. Ez egy olyan kérdés amire nehéz egyértelműen igennel vagy nemmel válaszolni. 

Sok portrét megrajzoltam már illetve ami jelenleg fontosabb, hogy sok embert segítettem már ehhez hozzá tehát van egy jó adag tapasztalatom. Ahhoz, hogy értsük a lényeget vissza kell térni a valósághű rajzolás lényegi részéhez.

Amikor valaki átlátja a rajzolás lényegét és meg is tapasztalja a gyakorlatban akkor bármit le kell, hogy tudjon rajzolni.

Ahhoz tudnám ezt hasonlítani mint amikor valaki megtanul kifejezetten egy salsa zenére alaplépéseket, ráérez a zene lüktetésére dinamikájára ritmusára stb. Biztosan megy neki az alap arra az egy zenére. Ha az emberünknek berakunk egy másik salsa zenét akkor ugyanúgy fog tudni táncolni rá. A lényegi felépítése a zenének ugyanaz felismeri az összefüggéseket “hallja” és emiatt át tudja vinni a korábban megtanult lépéseket.

Ugyan így van ez a rajzolásban is!

Tegyük fel az emberünk profi táncos lett és szeretne egy kis nyugalmat, ezért eltervezi, hogy megtanul rajzolni. A táncos évei alatt a rengeteg koncentráció és belefektetett figyelem által az érzékei sokat fejlődtek és ezt most tudja kamatoztatni a rajzolásban. Persze ő ezt még nem tudja.

Tehát elmegy egy rajztanfolyamra….ahol már a 3-4 rajz után elkezdi meglátni az összefüggéseket az egyes rajzok között. Különböző formák de a lényeg ugyanaz, pontosan mint a tánc esetében.

Felismeri, hogy bármilyen forma is kerüljön elé azt tudatos figyelemmel képes lerajzolni.

Tehát a rajztanfolyam egyik fontos összetevője, hogy nem külön sémákat tanulunk meg rajzolni, mint portré, csendélet, tájkép, emberi alak, kocka, belső tér, stb. hanem a lényeget tanulod meg megfigyelni azt a lényeget ami minden formában benne van, mint ahogy az adott zenében is azok a hangszerek (és ahogy játszanak rajta) amitől felismerünk egy zenei stílust.

Na már most amikor a rajztanfolyamon oda érkezünk, hogy képről rajzoljunk portrét akkor ez a felismerés már megvan de ennek ellenére külön foglalkozunk a portrérajzolással a tanfolyamon.

Egyrészt azért mert ez nagyon sok embert foglalkoztat. Nagyon közkedvelt témája a rajzolásnak.

Ezzel párhuzamosan viszont amennyire népszerű annál inkább azt gondolják, hogy a portrérajzolás az egyik legnehezebb rajztéma. Amikor átlátod és a gyakorlatban meg is tapasztalod a lényegét a realisztikus rajzolásnak amire a táncos példánál utaltam akkor ezzel a meglátással felismered, hogy a kategorizálás teljesen felesleges része a rajzolásnak. 

 

Azért egy almát könnyebb lerajzolni, mint egy portrét!

Ez valóban így van! Természetesen a formák között vannak különbségek és hasonlóságok is. Ami miatt bizonyos formák jobban igénybe veszik a megfigyelő képességed. Egy alma nem sok vonalból áll és igazán egy formára kell koncentrálnod. Ezzel szemben a portrérajznál a vonalak több irányban találkoznak és több formát kell megfigyeljél önmagában és egymáshoz képest is. 

Viszont vannak olyan formák is amelyek összetettebbek egy portrénál és ez a bonyolultság nem a forma témájától függ hanem az összetettségétől és, hogy milyen nézőpontban figyeled meg. Illetve amit itt meg kell említeni az sem mindegy természetesen, hogy térből vagy képről rajzolásról beszélünk.

 

Segítenek az arányok!

Az emberi fej arányainak az ismerete nagyon nagy segítség a rajzolónak. Ezek az arányok minden embernél érvényesek! Kisebb eltérések vannak itt-ott de összességében hasonlóak vagyunk. 

Ha ezt összehasonlítom egy bármilyen más forma arányaival például egy tárgy vagy egy tájkép stb. akkor ott nincsenek meg ezek a megtanulható arányok. Tehát ilyen értelemben tudom, hogy furcsán hangzik de könnyebb egy portrét megrajzolni ha betartod az arányokat. Egy portrérajz esetében mindig ugyanott lesznek ezek az arányok, amíg egy másik forma esetében mindig változó lehet.

Viszont ha rajzolsz egy tárgyat és az arányaiban picit elcsúszol az még összességében egy élethű rajz lehet. Egy portrénál az arányok viszont tényleg csak minimális eltéréseket engedhetnek meg. Ha ezen túl lépsz akkor aránytalannak fogják látni a rajzodat. De ezt tudja kompenzálni az emberi fej arányainak az ismerete.

Tehát nagy figyelmet igényel és kis eltéréseket enged csak, viszont óriási segítség benne az arányok ismerete amit minden esetben használhatunk. Az arányoknál fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy milyen mértékben változnak ahhoz képest, hogy milyen nézőpontból rajzoljuk le a modellünket. Természetesen ebben az esetben térből portrérajzolásról van szó. 

Összefoglalva nem a témától függ egy forma lerajzolásának a nehézsége hanem a formában lévő vonalak és terek összefüggések kapcsolódásától, részletességétől és a megfigyelő nézőpontjától. 

 

Egy “meztelen” arc mindent elárul.

Az arcunk a szemmel együtt nagyon kifejezi éppen milyen érzéseink, gondolataink vannak. Egy tárgy vagy csendélet, tájkép nem fog rád nézni miközben rajzolod. Illetve ilyen értelemben nem fog érzéseket közvetíteni feléd. Amikor rajzolsz egy arcot érzékeled annak a kisugárzását (érzelmek, gondolatok) amelyek nagyon el tudják vonni a figyelmedet a lényegről. Ráadásul ezek az impulzusok benned is érzelmeket és gondolatokat indíthatnak be így már két olyan réteg van ami elnyeli a figyelmed egy részét.

Ilyen szempontból portrérajzolás közben túl kell látnod ezen az érzelem/gondolati felhőn. Amikor már tudod mire kell fókuszálni akkor ez könnyebben megy illetve gyakorlással egyre ügyesebb leszel benne. 

Gondolj bele a papírra nem tudsz érzelmet rajzolni…csak vonalakat. A vonalak összerakosgatásából kialakuló formák lesznek azok amelyek érzelmeket tükröznek számunkra. Amikor valaki szomorú vagy vidám akkor az arcán a vonalak ez alapján rendeződnek át. A rajzoló feladata ezeket a vonalakat a lehető legpontosabban lerajzolni. De ehhez túl kell látnod az érzelmi felhőn. Ellenkező esetben az érzéseket fogod lerajzolni ami azért fog másabb rajzot eredményezni mert nem az előtted lévő megfigyelésedet rajzolod hanem belekevered az érzéseidet is.  

A lényeg, hogy nem az arc, mint forma megrajzolása a nehéz hanem az, hogy túl láss a modell és a saját érzelmi és gondolati felhődön amelyek befolyásolják a figyelmedet. Szóval ilyen értelemben valóban nehezebb a portrérajz de ha ezt megérted és tudatosan a lényegre kezded irányítani a figyelmed akkor egy portrét semmivel sem lesz nehezebb lerajzolni mint bármi mást.

Összességében az a tapasztalatom, hogy a portrérajzolás könnyebb annál, mint ahogyan a legtöbben gondolkodnak róla. Ami itt plusz nehézséget tud okozni, hogy a legtöbben ragaszkodnak is ehhez az elképzelésükhöz.

 

A portrérajzolás felépítése a gyakorlatban.

A rajztanfolyamon mutatok két fő irányt abban a tekintetben, hogy hogyan érdemes elkezdeni és végig vinni egy portrérajzot mire kell végig figyelni melyek azok a részek amelyekre külön hangsúlyt érdemes fektetni. Részletesen átbeszéljük a fontosabb lépéseket a lehetséges lehetőségeket és rajzolás közben segítek is ha szükséges.

A portrérajzolás legfontosabb része a szem megrajzolása. Ezt külön bemutatom és elmondom azokat a hibákat amiket gyakran lehet tapasztalni és hogy ezek miből fakadnak illetve ezután gyakoroljuk is a szem megrajzolását. Azt lehet mondani, hogy a szem a portrérajzolás lelke ezért megérdemli, hogy külön foglalkozzunk vele.

A legnagyobb probléma a szimbolikus szem (orr, száj) rajzolása a portrérajzban. Megmutatom ezt hogyan tudjuk elkerülni. Gyakori kérdése szokott lenni a haj megrajzolása is. Természetesen ezt is megmutatom. 

Az egésznek a lényege az, hogy az előttünk lévő portréra ugyanúgy fogunk tekinteni, mint a korábban megrajzolt formákra. Ez az egyik kulcsfontosságú momentum a portrérajzolásban, hogy át tudjuk-e állítani a fókuszunkat amikor egy szempár mered ránk.

Ebben segít az, hogy elmondom mire kell fókuszálni és a gyakorlatban tudjuk ezt tesztelni. Illetve mire ide jutsz már lesz annyi tapasztalatod a korábbi napok rajzaiból ami segíteni fog ebben.

 

Térből portrérajzolás.

Szó volt az emberi fej arányairól ami főleg térből rajzolásnál egy nagyon nagy segítség a rajzolásban. Igazából csak annyi a dolgod, hogy ezeket az arányokat betartod a rajzlapodon. Ez tényleg ilyen egyszerű. A kérdés, hogy használod-e ezeket az arányokat vagy nem. Sokaknak egy-két arány hihetetlennek tűnik rajzolás közben vagy amikor megbeszéljük őket. Ez valószínűleg azért van mert él bennük tudat alatt gyerekkorból egy arányrendszer vagy szimbólum rendszer amivel arcokat rajzoltak gyerekként.

Megbeszéljük hogy rajzolás közben hogyan használhatjuk ezeket az arányokat mire kell figyelni. Hogyan mérjük őket stb.

Ennek ellenére ha a figyelmed fejlesztése fontos számodra akkor én azt tanácsolom, hogy az elsődleges szempont mindig a megfigyelésed lerajzolása legyen. Ebben egy nagyon erős mankód tud lenne a portrérajzolásban az arányok ismerete és alkalmazása. Az arányokra támaszkodva a figyelmeden keresztül nagyon pontos rajzokat lehetséges készíteni élő modell után is. Természetesen a képről vagy térből rajzolt portrérajzok között vannak minőségbeli különbségek. Ugye képről rajzolni könnyebb. 

Van még egy dolog ami segít minket a térből portrérajzolásban. Ha csak a térbeliségét nézném a portrénak akkor azt mondhatnám, hogy például egy térben lévő széket nehezebb lerajzolni, mint egy élő modell-t. Lehet, hogy ezen most meglepődtél de a széknek nagyobb a térbelisége, mint egy fejnek. Igazából ez már a térből rajzolás lényegi részéhez kapcsolódó gondolatmenet de mivel térből portrérajzolásról van szó természetesen ide is kapcsolódik. Mire ehhez a részhez érkezünk a rajztanfolyamon érteni fogjuk és korábban tapasztaljuk is a térből rajzolás lényegét. Ugye a rajztanfolyamon összességében a térből rajzolással foglalkozunk elsősorban.

Számomra a térből portrérajzolás sokkal izgalmasabb, mint amikor képről rajzolok. Amikor egy élő ember ott ül előtted és elkezd megjelenni a papírodon felismerhető formában az egy másabb élmény. Még akkor is ha „jó” modellről beszélünk picit mozogni fog, ha elmozdul vagy pihenőt tart már nem pont úgy fog kinézni mint előtte illetve folyamatosan változik a tartása még ha csak picit is.

Ettől pont, hogy izgalmasabbá válik és a figyelmednek olyan részeit mozgatja meg amelyek másabbak valamennyire, mint amikor képről rajzolsz. Megtanít alkalmazkodni is és reagálni az “új” helyzetre.

 

A portrérajzolás fejben dől el.

A rajztanfolyamon számomra a legnagyobb kihívás az, hogy a résztvevőkkel megértessem és el is érjem, hogy ne féljenek a portrérajzolástól. Hatványozottan igaz ez a térből portrérajzolásra. Kis túlzással ahhoz tudom hasonlítani a dolgot, mint amikor valaki egy adott tevékenységet már átlátott tudja alkalmazni de egy hirtelen váratlan esemény amitől megijed teljesen elfelejtett vele mindent az adott pillanatban.

A rajztanfolyamon ez egyeseknél úgy szokott előfordulni, hogy el kell telnie egy kis időnek ahhoz, hogy rájöjjön nem kell semmilyen különleges figyelem vagy másfajta nézőpont ahhoz képest amit a korábbi napokon alkalmaztunk. Nem kell különleges képesség és nem igényel különösebben újabb tanulmányokat sem az, hogy lerajzoljunk egy portrét.

A kollektív tudatban meglévő gondolat minta a portrérajzolással és magával a rajzolással kapcsolatban nagy szerepet játszik abban, hogy megijednek ilyen-olyan mértékben a legtöbben. 

Ezért érdemes belemenni a félelmeinkbe gyakorláson keresztül hogy felismerjük, hogy az esetek nagy részében az csak a fejünkben létezik.

Persze ez valahol természetes is, hogy az ember első körben megijed de ezért is vagyok ott, hogy ilyen esetekben segítsek áthidalni ezeket a részeket. Sokszor gyerekkori régen bezárt emlékképek amelyek blokkokként jelentkeznek okozhatnak tudat alatt problémát. Konkrétan abban, hogy mennyire tudunk az előttünk lévő valóságra figyelni. Milyen berögződéseink vannak arc megrajzolásánál, hogyan gondolkodunk erről, képesek vagyunk-e újra kezdeni egy részét a rajznak ha az nem sikerül. Mennyire vonja el a figyelmünket az amit a portrérajzolásról gondolunk.

Ha nem figyelünk kellőképpen a jelenre (az előttünk lévő formára) akkor bekapcsol a program a szimbólumrendszer és a berögződéseinket rajzoljuk le. Ez ugyanolyan, mint amit meglehet figyelni az életben, hogy az emberiség nagy része minták alapján reagál (robot üzemmód amit a félelem tart fent) egy-egy helyzetre, nem pedig a jelen pillanat impulzusait vetíti ki önmagából. 

Ez nagyon jól megmutatkozik a rajzolásban, amikor nagyrészt a jelenre vagy képes koncentrálni akkor a rajzodon az fog megjelenni nagyrészt amit abban a pillanatban megfigyelsz. Ellenkező esetben belerajzolod az elképzeléseidet a gondolataidat és a berögződéseidet szimbólumok formájában. 

Továbbá mennyire vagyunk rugalmasak az életben mennyire szeretjük és tudjuk élni a változást. Ilyen és ehhez hasonló az életünkben megfigyelhető jellemvonások megmutatkoznak egy az egyben a rajzolásban és a rajzunkban is. Sok mindenről lehetne még beszélni ezzel kapcsolatban…

 

Milyen szintre lehet eljutni 4 nap alatt a portrérajzolásban?

Erre a kérdésre a legkönnyebben a rajztanfolyamokon készült portrérajzokkal képről és térből tudok válaszolni.

Ha megnézegetted akkor látható, hogy a rajzok között vannak eltérések. Egyes rajzok pontosabban jobban ki vannak dolgozva más rajzok ettől picit elmaradnak. Ez teljesen természetes mivel nem vagyunk egyformák és ez vonatkozik a figyelmi állapotunkra is ami gyakorlással fejleszthető. Ezért is mondom azt, hogy a rajztanfolyam azt mutatja meg jelenleg hol tart a figyelmi állapotod és ez mit jelent a valósághű rajzolásban.

Az is látható a rajzokon, hogy sok rajz nincs befejezve ez meg azért van így mert egyrészt a 4 nap összességében kevés. Másrészt a tanfolyam lényege nem a konkrét rajzfeladatok befejezése hanem a koncentrációs képességünk és a figyelmünk fejlesztése és megtapasztalása egy mélyebb szinten. Ez azért fontos, hogy otthon önállóan tudjál alkotni de ehhez kell egy mélyebb intenzív megtapasztalás amit akkor tudsz megszerezni ha nem a felszínt kapirgálod hanem az a célod, hogy minél mélyebben belevidd a figyelmed az előtted lévő formába. Na most ez a tevékenység így időzabáló ahogy maga a rajzolás is összességében az.

Ha így nézzük a rajzokat akkor azt lehet mondani, hogy ha több időnk lett volna rá akkor az idő ráfordítással arányosan egyre inkább kidolgozottabbak lennének a rajzok. 

El kell döntened, hogy számodra mi a fontos, hogy pár nap alatt felszínes„eredményt” érj el, hogy az ismerősök megdicsérjenek még több (lájk) a facebook-on stb. Vagy valóban szeretnél fejlődni akár kezdőként vagy már nem kezdőként.

Egy adott tevékenységben a sok gyakorlás révén ha kitartó vagy előbb utóbb eléred a célod de sokkal kevesebb gyakorlással messzebb tudsz eljutni ha a gyakorlások ideje alatt tudatosságot, figyelmet minél mélyebb koncentrációt a felfedezés és megismerés izgalmát viszed bele mindenféle megfelelés és teljesítmény kényszer nélkül.

Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy ha ezt napjainkban így vagy ehhez hasonlóan tudod megélni akkor ura vagy a saját életednek. Na ez az amit igazi művészetnek nevezek. Ellenkező esetben a teljesítmény a megfelelés uralja az életed.