Sokszor lehet olvasni, különböző tanfolyamokon, hogy az elvégzése által kreatívabbá válsz, önismeretre teszel szert. Nagyon egyszerűen a lényeg, hogy egyik tanfolyam se fog kreatívabbá tenni vagy önismeretet adni neked (természetesen ez erre a tanfolyamra is vonatkozik). Nem tudsz olyanná válni amilyen már eleve vagy az ilyesmit csak megélni lehet ami vagy úgy történik hogy megéled és felismered vagy felismered és megéled.
Persze ez egy kicsit nyers megfogalmazás és nem teljesen fedi a valóságot de megpróbálom kifejteni.
Ahhoz, hogy megértsük először nézzük meg mi a kreativitás.
Egyáltalán lehet-e definiálni ezt a kifejezést?
Mit értünk kreativitás alatt?
Általában a legtöbben arra gondolnak, hogy ha valaki kreatív akkor állandóan képes a helyzet magaslatán állni minden gondolata friss és egyedi és mindig tudja a megoldást az adott szituációban. Valóban ez elég kreatívnak tűnhet. Például megvalósulhat ez egy tánc alkalmával is de vajon a tánc lépések előre ismerete és betanulása mennyire támogatja az egyediséget az új mozdulatokat?
Maradjunk a táncnál, például ha tudod a következő lépést de valamiért mégsem azt léped hanem valami újat teszel bele, még akkor is ha esetleg lejátszódik benned, hogy mi lesz ha nem sikerül és összeütközöm a partnerrel és mit fog gondolni rólam, úgyhogy inkább maradjunk a biztosnál amit már mindketten tudunk így nem lehet gond, bár már kezd egy kicsit unalmas lenni a dolog.
Na ha ennek ellenére mégis megléped azt a lépést (mindenki tudja a saját életében melyik lenne az…vagy azok a lépések ) akkor a félelmed vesztett de helyesebb az a megfogalmazás, hogy a kreativitásod amit a félelmed eltakart előtűnt. Az ember ezt sok esetben tényleg úgy éli meg hogy a semmiből…szó szerint.
Tehát ha van egy gondolatrendszerünk a dolgok működéséről akkor csak ezen a gondolatrendszeren belül mozoghatunk ami önmagában nem baj, a gond ott kezdődhet, hogy ezt a rendszert minden pillanatban alkalmazni akarjuk minden helyzetben. Azért tesszük ezt mert tévesen azonosulunk a rendszerrel a gondolatainkkal az érzéseinkkel ahelyett, hogy rendszereket alakítanánk ki és adnánk le könnyedén annak függvényében, hogy éppen mit akarunk teremteni, tapasztalni. Adott pillanatokban lehetünk ezekkel teljesen azonosak de amikor ezt tovább akarjuk vinni a következő pillanatra akkor kezdődik a szakadás a beleragadás a saját megalkotott rendszerünkbe, legyen az érzelmi vagy gondolati síkon. A teljes azonosulással ebben az esetben az a gond hogy nem támogatja a változást mert bármilyen változásnak a lehetősége is egyet jelent a halállal a gondolataival, érzéseivel azonosult embernek. Persze már számtalanszor megtapasztaltuk, hogy egyáltalán nincs szó halálról csak különböző szintű fájdalmakról amelyek a változás elutasításából fakadnak, vagyis a jelen pillanat nem elfogadásából.
Tehát ez a berögződés az ami folytja nagyon nagy mértékben a kreatívan természetesen teremtő lényt akik vagyunk. Ha nem hiszed (amit jól teszel) akkor figyeld meg magad, hogy minden pillanatban a félelmeid ott motoszkálnak benned. Sajnos egy idő után amikor az ember megszokja ezt az állapotot nagyon mély önmegfigyelés kell, hogy egyáltalán észrevegye milyen gondolatai érzései vannak, hajlamosak vagyunk beleszokni ezekbe a rendszerekbe. Kemény munka ezeket megváltoztatni felülírni de megéri csak itt ébernek kell maradnunk, hogy ne ragadjunk bele a következő rendszerbe ugyanúgy ahogy az előbbibe. Csak figyeljünk, használjuk azt. Kicsit olyan ez mint aki állandóan menekül az egyik kapcsolatból a másikba úgy hogy közben képtelen egyedül lenni, pedig ha meglépné és belemenne akkor lenne esélye kiszakadni abból az állandósultságból amit érzelmi függőségnek hívhatunk ebben az esetben. Felismerhetné hogy az érzések jönnek mennek ráadásul irányíthatóak is, amit meg lehet tanulni és ekkor már nem kell függenünk tőlük, amit egy másik emberen keresztül élünk meg sokszor. Ezért fáj annak elvesztése elengedése.
Lehetsz kreatív bármiben sőt ez minden pillanatban rendelkezésünkre áll. Ha felszabadítod magad kitágulsz, és ezt úgy éled meg, hogy bármire képes vagy. Minél inkább szabadabb vagy a rendszereidtől amikben mozogsz annál inkább rugalmasabb vagy ami végtelen lehetőséget hoz magával. Nem kell nagy dolgokra gondolni vagy nagy tettekre egyáltalán. Csak figyeld meg magad ha például félsz társaságban megszólalni akkor tedd meg persze csak akkor ha ez zavar vagy változtatnál rajta. Nem fog egyből megoldódni a dolog sőt lehet ciki lesz de aztán amikor kicsit később visszatekintesz érezni fogod azt, hogy a súlyból leesett valami ami eddig fojtogatott. Változtattál ezért megváltozott az is amit érzel. A lényeg, hogy megfigyelem magam, mert amit megfigyelek azt kezdem megismerni és utána amikor összeáll a kép akkor ha nem tetszik “csak” annyi a dolgod, hogy megváltoztatod. A rajzolásban is nagyon nagy szerepe van a megfigyelésnek. Minél mélyebben figyelsz annál több mindent látsz, érzékelsz és ez meg fog látszani a rajzodon is.
Elég tág fogalom a kreativitás 🙂 úgyhogy folyt köv.
Kreatív tevékenység-e a rajzolás?
