Berögződések az életedben ahogy megmutatkoznak a rajzolásodban.

 

Tényleg nyitott vagy? Vagy csak azt gondolod?

 

Amikor arra adod a fejéd, hogy valami újat meg szeretnél ismerni, tanulni szeretnél akkor nagyon fontos lenne többek között a szellemi rugalmasságodnak a minél magasabb szintű gyakorlati alkalmazása. Ez azt jelenti, hogy ha vannak elképzeléseid berögződéseid az adott területen amit tanulni szeretnél akkor ezeket az elképzeléseidet úgy tudd eldobni ahogy mondjuk a ruhákat időnként ledobálod magadról. Könnyedén, hogy teret biztosíts egy másfajta információ átáramlásának. Ha új ruhát veszel magadra a régit is muszáj levenned.

Pontosabban megfogalmazva ahhoz, hogy egy bizonyos információt befogadj vagy megfigyelj úgy ahogy az létezik ahhoz neked is úgy kell abban a pillanatban létezned, mindenféle elvárás, gondolat, érzelem nélkül. Ekkor tisztán látod azt ami előtted van. Persze az, hogy gondolkozunk a dolgokról beleviszünk érzelmeket stb ezek nagyon fontos részei a létezésünknek de amikor valamit objektíven szeretnél megvizsgálni abban a pillanatban ha ezeket nem tudod kitisztítani magadból akkor előfordulhat, hogy korlátozott rálátásod lesz arra amit magad előtt látsz. Miközben lehet azt gondolod, hogy elfogulatlanul nyitottan vizsgálod azt amit meg szeretnél tanulni. Nehéz észre venni a saját szűrőnket mert nagyon régóta eggyé váltunk vele és nem igazán tanultuk meg hogyan vegyük azt le magunkról vagyis hogyan kezeljük rugalmasan az elképzeléseinket.

Még egyszer kihangsúlyozom ez nem azt jelenti, hogy az elképzeléseink tévesek vagy nem helyénvalóak hanem csak azt jelenti, hogy ki tudom adott pillanatban magam tisztítani és mint egy tiszta üvegablakon keresztül objektíven tudom szemlélni az információt. Ezáltal új ismeretekre tehetek szert anélkül, hogy a meglévőket el kellene dobnom. Vagy éppenséggel formálhatom a szűrőmet vagy a nézőpontomat vele, illetve felismerhetem, hogy minél több nézőpontot használok annál szabadabbá válok és ezzel párhuzamosan több információm (tudásom) lesz az adott helyzetről.

Ha nem tudsz kinyílni teljesen akkor a saját berögződéseiden, érzésvilágodon keresztül próbálod felfogni az információt. Ekkor az történik, hogy összekevered az elképzeléseidet valami mással és ha ez a keveredés nem előnyös az elképzelésed szempontjából akkor elveted vagy megváltoztatod, másképpen látod az információt (másképpen akarod látni) vagy nem látod azt úgy ahogy van.

Alapvetően az történik, hogy amilyen érzések, gondolatok és tettek dominánsak benned olyannak fogod érzékelni túlnyomó részt a világot is amiben élsz ezzel teremted az életedet szó szerint hiszen önmagadat nem tudod kikerülni. Viszont a legtöbben elsősorban nem a pillanatból az életből merítik az érzéseiket a gondolataikat hanem például abból ami már elmúlt vagy ami még meg sem történt vagy ami még nagyon általános, abból amit megtanítattnak velük vagy ahogyan a többség „gondolkodik”. Persze a múltban vagy a jövőben lenni tudatosan rugalmasságra és fejlettségre utalhat de ha ugyanez nem tudatosan történik akkor nevezhetjük menekülésnek a jelen helyzetből.

 

Hogyan akadályoznak minket a rajzolásban a berögződéseink?

Az élethű rajzolás egy tudatos mély jelenléti megfigyelést igénylő tevékenység amiben nincs helye a múlt vagy a jövő képzeteinek. Maga a rajzolás lényegi része egy nagyon egyszerű folyamat amit bárki meg tud érteni elméletben és bárki képes lenne gyakorlatban is alkalmazni ha és itt jönnek a minták a sablonok amiket ismételgetünk életünk folyamán. Több szint figyelhető meg illetve minden ember egyedi így a berögződések is egyediek viszont egyfajta hasonlóságot is fel lehet felfedezni ki hol tart éppen a saját útján.

Vannak azok az emberek (nagy többség) akik nagyon merev szabályokat építettek ki maguk körül. Ezek a szabályok elsősorban mentális szinten figyelhetőek meg nem feltétlenül ilyen egyértelmű a fizikai megnyilvánulásban. Illetve megmutatkozik csak nagyon sokféleképpen valósulhat meg. Ebben az esetben az ember olyan mint egy cső ami körbe van zárva sötét falakkal és minden ami a falakon kívül történik az észrevehetetlen az illető számára.

Az történik, hogy (általában nem tudatosan) elzárjuk magunk elől az információt vagy másképpen megfogalmazva a lehetőségeket amelyek korlátlan számban állnak rendelkezésünkre. Általában az életben két vagy három dolog közül választunk ez is mutatja mennyire egysíkú a rendszerünk amit felépítettünk magunkat. Mindezt a félelem építi fel (vagy inkább le) bennünk korlátokat emelünk amin belül úgy érezzük, hogy biztonságban vagyunk mivel a félelemben élő ember biztonságra vágyik és a szabadságát a korlátlanságát felcseréli a falakra amely eleinte talán azt az érzetet kelti, hogy biztonságban vagyok de egy idő után pont ezek a falak fognak az elnyomóivá válni az egyénnek. Lásd a társadalmunkat ahogy felépül (hierarchia, állam, iskola, törvények, külső szervek, hihetetlen függőség a külvilágtól, család) és lehetne sorolni…

 

Túl nyílvnvaló, hogy észrevegyük!

Ebben az esetben amikor a rajzolás lényegéről kezdek el beszélni valakinek akkor nagyon egyszerű mindenféle sallangoktól mentes egyszerűen megérthető tényekről beszélek. Ezek a tények mindenki számára nagyon könnyen felfogható és megérthető információk. A gyakorlatban azonban nem teljesen így működik.

Ha valaki abban az állapotában van, hogy az elképzeléséhez tartania kell magát és nem szabad kiszakadnia a megszokottból akkor nehezebb dolga lesz mivel ez a fajta mechanizmus dolgozik benne nap mint nap és ez mindenben megnyilvánul így a rajzolásban is. Ilyenkor vagy az történik, hogy túlbonyolítja és ezzel zárja ki a megértést vagy ha elfogadja az egyszerűségét ennek a folyamatnak akkor a megvalósításnál lesznek blokkok.

A tudat alatti mintáinkat kivetítjük mindenre így a rajzolásra is és a rajzolásban ugyanazt tapasztaljuk meg mint a mindennapokban. Kivéve ha a figyelmünket elkezdjük belevinni a jelen folyamatba és ezáltal a rajzoláson keresztül változtatjuk meg önmagunkat. Illetve lehetőségünk nyílik megfigyelni, hogy milyen mechanizmusok dolgoznak bennünk. Természetesen nem egyszeri alkalomról van szó bár egyáltalán nem kizárható ennek a lehetősége. 

Tehát nem azért nem érti meg az illető mert elméletben nincs azon a szellemi szinten (ami még egyszer hangsúlyozom nagyon egyszerű dolgok) hanem valójában nem a megértéssel van gond hanem a rugalmatlansággal (félelem) ami elzárja az információt, vagy ha az információ átmegy akkor a megvalósítást zárja ki, mivel ez azt jelentené, hogy a megszokott gondolkodásmódot (minták, berögződések) le lehet cserélni és nem történik tragédia belőle éppen ellenkezőleg új távlatok lehetőségek mutatkoznak meg. A rajzolásban nagyon konkrétan ez úgy valósul meg, hogy nem azt rajzolják amit pusztán egyértelműen látnak hanem a berögződés elszívja a figyelem egy részét és emiatt nem tudják elég pontosan megfigyelni azt ami előttük van.

Szóval ezek a meggyőződéseink és mintáink amiket az életben általában nem tudatosan használunk befolyással vannak mindenre amit csinálunk vagy mondunk vagy gondolunk de még az érzéseinkre is és így természetesen a rajzolás mint szellemi és fizikai cselekvés sem kivétel ez alól. Egy realisztikus rajz elkészítése nagyon rugalmas és szabad figyelmet igényel mivel azon a formán amit megfigyelünk végtelen számú összefüggés, pontok, vonalak, tónusok stb, találhatóak amelyeknek a megfigyelése és minél több nézőpontból való átlátása berögződésektől mentes szellemi energetikai pályákat igényel.

Tehát a minták akadályoznak minket abban, hogy meglássuk a „valóságot” másképpen megfogalmazva, hogy észrevegyük egy forma lényeges részeit persze attól függően kinek milyen területen vannak merev meggyőződései. Vagy ha az illető látja a lényeges összefüggéseket a rajzban de mégsem rajzolja le akkor esetleg lehet egy olyan amiben jelenleg még sok ember benne van, hogy hárítja a külvilágot vagyis nem akarja észrevenni azt ami körbe veszi nem akar felelősséget vállalni azért ami kívül van. Így vagy nem látja, vagy amiért hárítja a felelősséget (külvilágot) nem azt rajzolja amit lát (nagyon fontos ezt megérteni, hogy ez nem tudatos viselkedés).

 

Egy gyakori minta…

Egy kicsit konkrétabban például lehet olyan, hogy valaki olyan mintákat vett magára (gyerekkorba, család, iskola, külvilág, saját gondolatok stb.) ami azt mondja neki, hogy értéktelen és bármibe is kezd folyton balul sül el, nem jó semmire, nem ért semmihez ez egy elég gyakori jelenség még. Persze álarcokkal ezt nagyon jól megtanuljuk eltakarni. De ez csak a látszat az érzés megnyílvnulását nem tudjuk elkerülni.

Ezek a berögződések hosszú idő alatt vagy akár egyszeri mélyebb érzelmi behatás következtében szilárdul meg az illetőben és válik észrevétlenül eggyé vele az ember. Egy álarc vagy ego ahogy mondani szoktuk amivel önmagával semmi gond nem lenne csak akkor okoz gondot ha teljes mértékben azonosulunk vele.  Ebben az esetben azt hisszük mi vagyunk ezek a minták és amikor elkezdel rajzot tanulni megszólal a belső hang, hogy én nem vagyok jó semmire vagy nem tudok új dolgokat megtanulni, ügyetlen vagyok, nem tudok figyelni stb…

Amikor elkezd rajzot tanulni valaki, akkor mivel, hogy azt gondolja, hogy ez a minta ő maga és ha megváltoztatná vagy ledobná magáról akkor ő maga megsemmisülne vagy akkor még ez sem lenne, ezért bebizonyítja magának, hogy képtelen figyelni és meglátni a valóságot mivel ha meglátná, sikerülne lerajzolni, ami sikert jelentene és ez egyet jelentene ennek az énjének az elengedésével. (Hangsúlyoznám még egyszer, hogy nem tudatos viselkedésről van szó). A minták berögződések elengedése azért ilyen nehéz mert eggyé válunk vele és önmagadat eldobni nem egyszerű történet.

Egy másik példa.

Ha valakit sokszor leszúrtak gyerekkorban, hogy nem tudja megcsinálni és mindig beleszóltak, hogy mit hogyan kell csinálni vagy hogyan lehet csak meg csinálni, mi a jó út és csak úgy lehet stb… . Illetve mielőtt a gyerek bármit is tapasztalhatott volna megtehette volna az első lépést a megtapasztalás felé a feladat megoldása felé már egyből közbe avatkoztak, megcsinálták helyette vagy megmondták, hogyan lehet, akkor egy ilyen mintával felnőttként a rajztanulás folyamatában magával azokkal a nagyon egyszerű vonalak megrajzolásával lesznek gondjai illetve, hogy meglássa a lényeget mivel benne az dolgozik, hogy semmit nem tud, sőt egy tapasztalásra váró gyerek szintjén van. Csak éppen ellenkezőleg egy gyerek nagyon nyitott és érdeklődő egy ilyen felnőtt viszont zárt és félelmekkel teli.

Ebben a helyzetben a megvalósulás a megvalósítás nehézkes a figyelem használata nehézkes de nem reménytelen. Fel lehet fogni egy terápiának is a rajzolást amiben ezeket a blokkjaimat, félelmeimet oldom amelyek aztán lassan ként az életben is meg tudnak mutatkozni.

 

Bárhova mész saját magaddal találkozol.

Érdekesen hangzik de valóban így működik mivel az ember bármit is csinál, vagy gondol és érez mindenhova magával viszi saját magát tehát mindenben megmutatkozik az, hogy Ő éppen milyen összetevőkből épül fel. Ha valaki másról beszélsz akkor is saját magadról beszélsz valójában saját magadat fejezed ki teljesen mindegy, hogy az információ milyen, mindenképpen rólad szól elsősorban.

Nem könnyű egyébként észrevenni ezeket a berögződéseket (sőt a legtöbben nincsenek is azzal tisztában, hogy programozottan reagálnak különböző helyzetekben) akár a rajzban ha megfigyelem az illetőt vagy más cselekvésekben. Mivel ezek a folyamatok nem úgy zajlanak, hogy reggel felébredsz és azt mondod na akkor ma egész nap zárkózott leszek és rugalmatlan és tisztában vagyok vele, hogy ez milyen kihatással van az életemre. Nem ez nem így történik.

Minden ember a lehető legjobbra törekszik ahhoz képest ahol éppen jelenleg tart amilyen a tudatossági szintje. Pont ez a lényeg, hogy nem tudja hogyan működik önmaga az élet stb… (a tudatosság egy szintje) emiatt azt sem tudja megfigyelni, hogy ilyen vagy olyan folyamatok zajlanak benne. Ha tudná és átlátná, hogy ez a látszat ellenére nem előnyös számára akkor az ember természeténél fogva változtatna. Sok minden közre játszik itt még az elme programozástól (irányító hatalmak) kezdve igazából az egész társadalom egyfajta mesterséges álomban van ringatva amiből egy út van kifele és az pont az ellenkező irányba (befelé) található.

Szóval amikor a tudatosság „alszik” akkor sötét van és a sötétben mit lát az ember maga körül, hát sötétet és azt a következtetést vonja le, hogy ez a valóság ez az élet a világ. Ezt belülről tudom megváltoztatni kiemelem magamból a lényeget és felszínre hozom, ami majd megmutatja mi az ami kívül valóság és mi az ami illúzió. Az eszközünk a figyelem, amit bárhova irányíthatunk így olyan területekre is amitől eddig féltünk vagy elutasítottunk.

A berögződéseket így tudjuk észre venni és ez után ha úgy döntünk, hogy hátráltatnak minket vagy bármilyen más okunk van rá akkor meg tudjuk változtatni gyakorlással, ahogy a rajzolásban is nagyon fontos mint mindenben, tudatos gyakorlás, egy célzott irányba.