A rajzolás, mint tükör III.

 

Figyelem és programok a rajzolásban.

Ezt azért volt fontos megérteni mert ha a figyelmet (energiát, szeretetet) kizárólagosan kívülről várjuk akkor ez azt is jelenti, hogy a saját figyelmünket nem tudjuk igazán használni (természetesen egyén függő, hogy ki milyen mértékben). Itt elkezd kapcsolódni a rajzoláshoz a történetünk mivel a realisztikus rajzolás legfontosabb összetevője a figyelem. Ha nem tudod kellőképpen irányítani a figyelmedet például azért mert eddig a külvilágból táplálkoztál vagy azért mert a figyelmed nagy részét elnyeli a megfelelni akarás. Vagyis szinte állandóan a külvilágodat figyeled a reakciókat, hogy azokból kikövetkeztesd, hogy éppen megfelelsz-e vagy sem. Ez óriási energiát, figyelmet vesz el Tőled. Ez a dolog beépül az emberbe észre se veszi és egy ilyen berögződés mellett nehéz lesz figyelmet vinni azokba az egyszerű dolgokba amelyeket érdemes megfigyelni rajzolás közben.

A rajzoláskor használt figyelmet úgy írnám le, hogy az a fajta berögződésektől mentes józan figyelem amit a helyzethez (formához) és önmagamhoz képest használok. A megfelelés egy nagyon erős program ami ilyen olyan mértékben szinte minden emberben fut és elvonja a jelenről a figyelmünket. A realisztikus rajzolás nagyon jó gyakorlási lehetőség arra, hogy megtanuljuk a figyelmünket a jelenben tartani, illetve irányítani azt. Természetesen ez nagyon sok gyakorlást igényel, mivel jelenleg leginkább berögződések szerint éljük az életünket és ebből kiszakadni (mivel nem is vesszük észre) nem könnyű feladat, de egyáltalán nem lehetetlen, sőt a természetes “működési” állapotunkhoz térünk ilyenkor vissza, ami berögződés mentes, illetve a berögződéseket rugalmasan tudjuk használni az életünk során. A rajztanfolyamokon volt alkalmam megfigyelni ezt a jelenséget és persze máshol is de itt most a rajzoláson keresztül érintjük ezt a témát.

 

Megfelelés reakció rajz közben.

Az önbizalom és a megfelelés kapcsolódására egy példa ami rendszeresen megtörténik elég sokszor egy-egy tanfolyamon. A rajztanfolyamon a realisztikus ábrázolást tanuljuk és akik eljönnek a rajztanfolyamra ezzel tisztában vannak és belső motivációjuk van vagy csak éppen kíváncsiság érdeklődés az ilyen fajta rajzolás felé. Tehát a résztvevők szeretnének megtanulni élethűen rajzolni.

Nekem az egyik feladatom ebben a viszonylatban, hogy rajzolás közben segítsem ebben a rajzolót és ebbe sok minden bele tartozik de most ami a lényeg, hogy ha például látok egy nagyobb eltérést a rajzoló rajzán akkor erre felhívom a figyelmét, illetve először nem közvetlenül hanem próbálom csak rá vezetni, hogy ő maga lássa meg mert ilyenkor a saját figyelmét tornáztatja és ezzel fejleszti azt. Legtöbb esetben önmaguktól észreveszik az eltérést és így ki tudják javítani de persze előfordul, hogy nem és amikor nem boldogul az illető akkor segítek neki. Ilyen helyzetekben érdekesen hasonló reakciót figyeltem már meg nagyon sok embernél.

A reakció a következő:

Az történik, hogy gyorsan kapnak a radír után és gondolkodás vagy mélyebb megfigyelés nélkül radírozzák ki az említett részt a rajzon. Ilyenkor ha elég gyors vagyok sikerül leállítanom és elmondom, hogy csak akkor javítson bele a rajzába ha ő maga is észre veszi az eltérést.

Miért fontos ez? Illetve mi történik ilyenkor az emberben?

Amiért fontos, hogy ő maga győződjön meg arról amiről beszélek ezáltal fejlődik a megfigyelő képessége és bizalmat épít saját magában. Megtapasztalja, hogy képes rá, ezt a tapasztalatot nem tudja senki elvenni tőle. Tehát átforgatva az életre ha valaki mond az emberünknek valamit vagy hall valamit (pl. média) akkor az első reakciója nem feltétlenül a berögződés (program) lesz amit például beszélgetések során használunk egymással hanem valami egészen más valami új, valami kreatív. Tehát elgondolkozik és elsősorban befelé figyel (képes a figyelmét használni, irányítani amivel a rajztanfolyamon is foglalkozunk) és arra hallgat ami onnan jön nem pedig amit a program diktál. Például, hogy jól kell válaszolni vagy egyáltalán csak helyeselni, megfelelni vagy akár ellentmondani stb. Egy beszélgetés során a megfelelés és hasonló programok vagy a megfigyelés vezérli a reakciót.

Ha nem figyeli meg az eltérést és mégis kijavítja rám hagyatkozva akkor az olyan mintha én rajzolnék csak az illető kezét használom erre. Ennek így ebben a formában nincs értelme hiszen amikor nem leszek ott a rajzolóval akkor nem lesz aki felhívja a figyelmét azokra az eltérésekre. De ha elkezdi keresni és figyelmet visz bele és tudja, hogy miket kell figyelni miket kell keresni a rajzon akkor ezzel fejleszti a figyelmét és tapasztalatot szerez a saját megfigyeléséről és annak működő képességéről ami a későbbiekben egy önálló rajznál nagyon fontos lesz.

 

 Mi játszódik le az emberben ilyenkor?

Nagyon erős (kiben mekkora mértékű) megfelelés az elvárásoknak, hogy jól kell rajzolni, jónak kell lennie a rajznak, megfelelés az oktatónak, egyáltalán annak a berögződésnek, hogy a rajz akkor értékes vagy figyelemre méltó ha élethű, valóságos és ehhez egyfajta görcsös megfelelés társul. Ez egy erős program aminek a működése kollektív és olyan erős mértékű, hogy az egyént teljesen bekebelezi, ami abban nyilvánul meg leginkább, hogy nem a saját fejlesztése az elsődleges hanem a megfelelés nevű program futtatása. Emiatt történik egy gyors reakció, mélyebb megfigyelés és gondolkodás nélkül mert gyerekként azt tanultuk meg, hogy van egy fajta norma (az élet minden területén) aminek ha nem felelsz meg akkor a társadalom vagy az a közeg amiben éppen ez történik megbélyegez. Tulajdonképpen egy megfelelési verseny önmagaddal azért, hogy a nyáj “biztonságos” közegében maradhass.

Másik részről az önbizalom valamilyen mértékű hiánya is közrejátszik. (Természetesen az életben minden mindennel kapcsolódik így a folyamatok összefüggenek egymással). Ami abból látszik, hogy jön kívülről egy információ és azt úgy ahogy van elfogadja gondolkodás és elmélyült megfigyelés nélkül.

A külvilág irányít.

Egy lehetséges másik reakció, hogy jön az impulzus kívülről és az egyén azt mondja oké akkor ezt végig gondolom, megfigyelem, utána járok, befelé figyelek mit érzek ezzel kapcsolatban és milyen tények logikai összefüggéseket veszek észre vagy bármi ami az adott emberben lejátszódhat egy elmélyülés folyamán és ezek alapján hoz döntést vagy indít reakciót. Persze erre egy élethelyzetben nincs idő mert mit fog gondolni a másik ha magamba mélyedek, vagyis a megfelelés program irányítja az egész helyzetet. Ilyen nézőpontból az ember egy robot vagy bábú aki előre legyártott különböző reakciók közül választ, ami természetesen nem igazi választás csak a választás illúziója. Ha még tovább ragozom akkor rabszolga aki nem rendelkezik önálló döntési és gondolkodási joggal csak egy bizonyos keretrendszeren belül. Miközben úgy tudja és azt gondolja magáról, hogy szabad. Ez a tökéletes rabszolgaság ami ellen a “szabad” egyén nem akarok fellázadni.

A rajzolás folyamatában ez csak annyi, hogy amikor én jelzek egy eltérést akkor azt a rajzoló részéről egy mélyebb megfigyelés követhetné és ha ő maga is ezek után látja akkor javítja ha nem akkor nem. Természetesen előfordulhat, hogy az én megfigyelésem volt helytelen.

Egy másik érdekes dolog ami itt érdemes megemlíteni, hogy hajlamosak vagyunk rá, hogy ha olyasvalaki mond nekünk valamit akire felnézünk (önbizalom hiányból fakadó állapot) vagy akinek “híre” van, tekintélye van. Híresség a mesterünk a párunk  vagy egy tudós de ide tartozik a média is de akárki lehet akkor gondolkodás, utána járás megfigyelés nélkül elfogadjuk azt igazságnak. Ez torzíthatja az információt magát, tehát függetlenül attól, hogy ki mondja azt kellene csak figyelembe venni, hogy mit mond, mert valójában ez a lényeg, ekkor tudod a lehető legtisztábban végig gondolni ha elvonatkoztatsz az információ kiindulópontjától.

 

Elsőre tudni kell mindent, minimum tökéletesre!

Már maga ez a mondat is egy önmagát nem irányító beprogramozott elmére utal.

A rajztanfolyamon fontosnak tartom, hogy elméletben is megértse a rajzoló a rajzolás lényegét, ezért az elmélet is fontos része a rajztanfolyamnak. Előfordul, hogy valakinél úgy érzékelem, hogy nem teljesen világos a dolog amiről beszélek ez megnyilvánulhat a rajzában is vagy a reakcióiban is, vagy csak azt látom, hogy nem tud elmélyedni mert a figyelme valahol megakadt, valamit nem értett meg korábbról vagy valahol máshol van. Nagyon sok oka lehet ebbe most nem mennék bele. Viszont egy érdekes megfigyelésem van itt. Amikor például rákérdezek az egész csoportra, hogy érthető-e a dolog ritka az, hogy valaki jelzi, hogy nem teljesen vagy, hogy valami nem világos számára miközben egy két arcról mást olvasok le, persze előfordulhat, hogy csak elgondolkozott az illető azon amit mondtam. Ez azért van mert a program amit magunkba szívtunk gyerekként azt mondja, hogy aki okos és értelmes az egyből megérti elfogadja gondolkodás és visszakérdezés nélkül a dolgokat és ez a helyénvaló. Ez a norma amit követni kell. Amikor egy az egyben odamegyek valakihez és megkérdezem, hogy minden érthető-e ilyenkor is sokszor kapom azt a választ, hogy igen csak valamiért mégse sikerül a feladat. Ha elkezdek kérdezősködni kiderül általában, hogy valami nem volt teljesen világos, valamit félre értett, vagy valami elvonja a figyelmét akár az, hogy jól kell rajzolni és meg kell érteni a dolgokat, tehát maga a program. Ez egy nagyon erős kényszer tud lenni egyeseknél amire az egész életük felépül és ilyenkor a rajzban is meg tud mutatkozni abban, hogy nem engedi a mélyebb megfigyelésbe mélyedni az illetőt. 

Amikor valakinek van önbizalma akkor kérdez és tényleg nem érdekli, hogy más mit gondol mert már a megfelelés nem hajtja. Ugyanúgy válaszai is vannak és tisztában van vele, hogy azok a válaszok nem biztos, hogy helytállóak de ettől függetlenül fel tudja vállalni azokat pontosan azért mert tisztában van azzal, hogy tévedhet. Ha valaki ezzel tisztában van akkor rugalmasan tud nézeteket váltani az életben.

 

Az eredmény a legfontosabb!

Meg akarunk felelni az eredménynek más szóval akarjuk az eredményt a rajzolásban is. Kell az, hogy a rajz nagyon élethű legyen, hogy nagyon realisztikus legyen vagy, hogy egyáltalán megtanuljunk rajzolni. Minél eredményesebb vagy annál értékesebb ebben mérik az értékedet és ezt már korán megtanultad és ennek meg is akarsz felelni. Viszont ki milyen mértékben tud ennek eleget tenni. Van aki kevésbé van aki nagyon, viszont nagyon nagy energiáját felemészti és görcsbe feszültségbe fordul ami egy idő után a testben megmutatkozik betegség formájában.

A rajzolásban ez szinte mindenkire érvényes persze itt is kisebb nagyobb eltérésekkel de mindenkinek nagyon fontos az eredmény. Ahogy az életben is. Ami önmagában nem lenne gond ha ez egy egészséges harmonikus mértékben történne az odáig vezető úttal. Mondhatnám azt, hogy a rajzolás folyamata sokkal hosszabb idő mint maga az eredmény aminek már csak megfigyelője vagy és nem alkotója. Mégis ezt többre értékeljük a legtöbb esetben. Azért van ez mert azt szeretnénk, hogy megdicsérjenek, másképpen megfogalmazva, hogy figyelmet kapjunk.

Amivel megint csak nincs gond de ha megértjük, hogy energetikai lények vagyunk akik energiát áramoltatnak, játszunk az energiával akkor megérthető, hogy érdemes lenne ezt a fontos folyamatot profi szinten alkalmaznunk az életünkben. Magyarul nem kitenni magunkat függőségnek a külvilág által hanem megtanulni belülről felfedezni ezt az energiaáramlást és irányítani azt, aztán onnan látnánk hogy mi lehet a következő lépés.

Tehát itt is a megfelelés az ami hajtja az embert, hogy egy fajta elvárásnak  (jónak kell lennie a rajznak, meg kell tanulni rajzolni stb.) megfeleljen és ezáltal figyelmet kapjon kívülről.

A megoldás az, hogy elkezdjük azt gyakorolni, hogy a figyelmünket elkezdjük magunkra irányítani konkrétan ez a rajzolásban azt jelenti, hogy azokra a dolgokra fókuszálunk amiket elmondok amire érdemes figyelni ahhoz, hogy a lehető legmélyebben a jelenbe az adott formára tudjon koncentrálni a rajzoló.